Hétköznapi karácsony

Ma megint vezettem.

Igen, 28 évesen végzem a Schumacher képzőt, hogy egyszer majd 
jól elhúzhassak mellette belső íven :D
Naszóval, még mindig abba a kategóriában leledzek, amit a mindennapi
autóvezető csak "mazsola" címszó alatt jegyez.
De most nem is erről van szó, hanem arról, ami hazafele történt.
Szóval kocsiból ki, buszba be, innentől vezessen más!
A következő megállónál felszállt egy kislány az apukájával, az ülésem előtt megálltak, mert a kislány nem akart leülni.
Ott, és akkor karácsonyi hangulat kerített hatalmába, ugyanis van, aki a mai napsütéses késő nyárban már a karácsonyra gondol.
A kislány megfelelő hangerővel (úgy, hogy mindenki hallja) szépen sorban elkezdte sorolni, hogy ő bizony mit szeretne karácsonyra. És hogy milyen jó lesz, amikor összejön a család.
Körülnézem, figyeltem az arcokat, és jólesett, hogy látom, mindenki figyel, többségük szája szegletében még mosoly is látszott. Aki csak hallotta együtt szurkolt, hogy mindent megkapjon, amit csak felsorolt.
A kislány a hallgatóságnak pár pillanatra idelopta a nyárba a téli este hangulatát, karácsonyfát, egy pici odafigyelést, szeretetet.
Nem lehetne ezt hétköznapivá tenni? Nem lehetne minden nap egy pár pillanatra karácsony?

Aztán az emberek szépen lassan fogyni kezdtek a buszról ahogy a megállók követték egymást. Mindenki továbbment a dolgára.
Vajon tudatosult bennük, hogy ma karácsony volt?

Remélem...