"Nagy utazááás..."

Hajnali 5. Vasútállomás.
Nem vagyok normális, hogy ilyenkor képes voltam felkelni. De mégis ott álltam a süket csöndben, melyet csak néha tört meg az állomás zaja.
Megint útra kelek. Irány Budapest (de csodás), BNV. Immáron harmadszor, idén is megnézzük, hogy mit tartanak érdemesnek bemutatni azok, akik ebben előrébb vannak, mint mi, átlag halandók.
Már a bejártanál több a kínai, mint a magyar. És tényleg, egy egész pavilon kínai, maláj, egyiptomi, iráni (akik még hűtőtorony technológiát is bemutatnak atomerőművekhez. HAJJAJ...)
Amit érdemes megnézni még, az a találmányok kiállítása.
Volt Repülőszimulátor Európabajnokság is, látványos felszerelésekkel, hivatásos pilótákkal. Amúgy az egész hasonló, mint tavaly, de MÉG KEVESEBB... Mindenesetre megint egy rahedli prospektussal jöttem haza, nyálazhatom egy darabig őket.
A nap pozitívuma, hogy szétfényképeztem magam. (Persze sokszor adódna jobb téma is, de eleresztettem magam) Másik pozitívum: Zsebkendőért kiáltásom (haver felé) egy vadidegen hallotta meg, és nyújtott segítséget (ezúton is köszönet neki).
A visszafele út megint afféle "minden bokorban és fánál megáll" kaland volt, már alig vártam, hogy hazaérjek. A taxisofőr (mert nem fogok gyalogkakukkot játszani éjjel 11-kor a vasútról hazáig) természetesen óra nélkül jött, mire én maximalizáltam magamban az árat, amennyit még kifizetek.
Nem volt szükség perlekedésre.
Szóval heje-huja BNV, végre hazaértem!