Amikor lángol az este

Minden nap újra meg újra megtörténik, mégis sokszor észre se vesszük.
Napnyugta.
"Este van már"-gondoljuk, mert sötétedik.
Mégis, néha ez már csak a színjáték vége.
Ma újra végignéztem a színjátékot, szerencsém volt, hogy láthattam. Szeretem, bár csendes, hangja nincs, csak a színek mesélnek. Tudod... "Amikor a Nap közelít a horizonthoz a fénye egyre hosszabb utat tesz meg a légkörben, ezáltal a fénye úgy szóródik, hogy vörös lesz az ég alja."
Ez a meghatározása annak, amit ma csak úgy neveztem: "az Égi tűz"
Az égen felhők takarták el a fényt, ami úgy látszott, nem bír velük. Szürkébe fordult az este. És mégis, mielőtt a Nap a domb mögé bukott volna, pár percre győzött a fény, és a szürke felhőket alulról megvilágítva fellángolt az ég.

...aztán ellobbant az Égi tűz, visszavette helyét a szürkeség, elfogyott a fény, elült a zaj, este lett.

Most fordul a Föld megint egyet.
Viszlát, reggel!