Egy levél

Egy levél az úton.

Ki tudja honnan jött, de ott van. Az autók áthajtanak rajta, mintha nem is lenne. Bénán fekszik ott, nem lengedez többé, a nyári emlékeket, melyeket őriz már nem hallgatja meg senki.
Lassan elszárad, de őrzi magában a nyár melegét. Őrzi a tavaszt, amikor először kizöldült a fa, amihez tartozott. Őrzi nyári estéket, amikor a fa alatt sétálva annyi ember elhaladt. Ki búsan, egyedül, ki örömmel telve tervein gondolkodva, ki csak magában dúdolva.
Ő látta mindet.
És most csak hever az úton mint egy gondolat,
amit senki nem tart érdemesnek arra, hogy meghallgasson.
Egy benn tartott lélegzet, ami sosem lesz már kifújva. Egy év emlékei.
Már senki nem veszi észre, csak valaki, aki a buszon ül, és az ablakon át a sötétben letekint.
Csak hever ott, és várja, hogy minden véget érjen...