November 1.

Gondoltál ma azokra, akiket szerettél, de már nem lehetnek itt?
Nem lehetnek itt, mert máshol vannak, valahol, amit mi nem érünk föl ésszel.
Itt jártak közöttünk nap mint nap, mint te, vagy én.
Találkoztál velük, beszélgettél velük, és aztán egyszercsak eltűntek.
Nem jönnek már többet, nem nyitják rád az ajtót, nem hallod többé a hangjukat.
Annyi dolog volt, amit nem mondtál el nekik, annyi minden volt, amit nem fejezhettek be, mert minden félbeszakadt.
Talán sírsz, amikor érzed azt az űrt, amit maguk után hagytak, sírsz, pedig a könnyek nem segítenek.
Hogy milyenek voltak? Mit számít ez már.
Megmaradnak olyannak, amilyennek utoljára láttad őket és ez már így lesz, amígcsak élsz. 

Emlékezz rájuk, és gyújts egy gyertyát a szívedben értük!
És élj úgy, hogy ne legyen ki nem mondott szó, elhalasztott tett!
A holnap, amiben bízol oly távoli, és lehet hogy soha nem jön el...