Köd

Szeretem a ködöt.
Szeretem a süket ürességet, csak egymagam vagyok, senki nem zavar.
Szeretem, ahogy a fák ágai vonalakat rajzolnak az utcai lámpák fényében.
Ilyenkor szabadon gondolkozhatok, nincs következménye. 
Csak bámulok a fehér falba, de semmit nem látok, csak a gondolatatim.
És önmagam lehetek.