2006-12-28

"Mondd meg nekem,barátom,mi volna jó ez éjen?"

Az éjféli eső a láthatlan egekből
Most búsan lezuhan s a csendes éjszakát
Vak zajjal veri fel, mint magas emeletről
Az éjféli öngyilkos, ha leveti magát.
Jaj, aki most nem alszik s e sötét, furcsa percben
Gondjai közt motoz, mint a gyufásdobozban
S a gyujtó sárga fénye szemét fájdítva sercen
S a gondok sápadt fénye szemében fájva lobban.

Ó most, aki borús, aki bánata ében
Őrtornyából leszállna s álom gyepére dőlne,
E roppant éjszaka fekete köpenyében
Hová temesse arcát, mely rejtett, lágy redőbe?
Avagy hová bolyongjon? Vagy csendesen megülve,
Elszálló tűnődését, e bús perctől eloldott
Kalandos, kósza bárkát milyen tavakra küldje,
Jövőbe, multba tán? ó, hol lehetne boldog?

Mondd meg nekem, barátom, mi volna jó ez éjen?
Meleg, hű asszonytestnek beszívni illatát?
Szelíden elbágyadni egy édes szenvedélyben?
Nézni alvó fiacskád ajkai nyílatát?
Vagy dalt fütyölni tán? egyedűl a sötétben
Behúnyt szemmel heverve, míg furcsa hang tolúl
A csucsorított ajkon? Vagy elméd törni régen
Tanúlt számtani példán? olvasni angolúl?

Vagy ülnél-e velem berregő gépmadárra:
El, el a szürke földről és keresztül az olvadt
Felhők rút rétegén! új, étheri határba!
A csillagok ködéig! átrepűlni a holdat!
Ó jaj, mi volna jó? nyugalmad hol leled föl
Riadt, veszendő lélek, örök, bús kereső?
Ó jaj, jaj, kihajolni a magas emeletről
S vak zajjal lezuhanni, mint a zúgó eső... 

                                              Tóth Árpád: Éjféli eső

0 Comments:

Megjegyzés küldése

Links to this post:

Link létrehozása

<< Home