Hogyan csináljunk hülyét magunkból

Hát, én ma jól behúztam magamat a csőbe, mentségemre legyen szólva, hogy "húzós napom" volt a melóban. Szóval a nagy kapkodás következtében (és mert ugye ami normális esetben egy lépésben történik az most minimum négyben) munka után úgy emlékeztem, hogy a kulcsaim kihullottak a zsebemből. Igen, tényleg nincsenek ott. Ezért tehát irány a helyszín, amire halványan emlékeztem, hogy ott esett ki, ott csobbant. Igen, csobbant, iszapos vízbe. Szóval lapát fölkap, mágnes fölfűzve drótra, létrán le (9m lefelé) keresés indul. Először talán a mágnessel próbálkozok... Semmi. Az iszap tetejét megbolygatni... Semmi. Lapát elő, iszap átvizsgálása aprólékosan... Semmi. Itt hagytam el? Nem a másik helyen? Létra föl (9m vissza) aknába le (9m le) ugyanez... Semmi. A franc megette az egészet, majd holnap mindent átturkálok, elvégre a munkaidőnek 14:00-kor vége most meg már 14:35 van. Felérve az egyik "kisfőnökkel" találkoztam, elsírtam bánatom, nade akkor irány haza.
És természetesen az eltűntnek hitt kulcsok OTT LÓGTAK A SZEKRÉNYEMEN! Hát, igen, bambán néztem. A buszmegállóban meg még bambábban, 2 perce ment el a busz. Gyalogkakukk hazáig...
De legalább szép idő volt :-D