Hogyan kell a szarból várat építeni

A jószerencsém úgy hozta, hogy pár napot Hévízen lazulhattam a kollégámmal.
Mindent egybevetve nagyon jól jött, hogy végre aktívan pihenhettem a mindennapok rohanása után.
DE!
Egy valami nagyon szúrta a szememet, amígcsak ott voltunk. Adott egy tó (igen, Európában egyedülálló, természetes, gyógyhatású, tényleg szép, stb). Igen, ez így mind helyénvaló, mert ugye a nép kikapcsolódni/gyógyulni vágyik, tehát Hévízre megy a tóhoz. Aztán a kis faluban elkezdenek gomba módra szaporodni a drágábbnál drágább nyaralók, magánparkolók, és a hatalmasnál hatalmasabb szállodák(!). Mindez egy csöppnyi tó miatt? Aligha. Az idők során mára már státusszimbólummá vált Hévízen birtokolni akár egy taplalatnyi földet, és mondom, ez már messze nem a tóról szól (ami ugye körbe is van kerítve, mert fizessen a paraszt, a kifolyónál meg fürdeni tilos), hanem a rongyrázásról. Jó pénzekért árulják az "üdülési jogot" olyan komplexumok, akik szintén azért települtek ide, mert ez HÉVÍZ. Fizetsz egy szép összeget, ennek fejében pihenhetsz az adott üdülőben meghatározott ideig a meghatározott időpontban. Ezt azután eladják jópár embernek, akik mind kifizetik ugyanezért a pénzt, a részüket. Aztán mindenki befizeti az évi x öszeget karbantartási költségként, amit már 1x is fedez, a maradék pedig zsebbe megy. Tiszta haszon. A rendőrség utcája tele van mindenféle márkás járgánnyal, de sajnos a tulajdonosok (akik leginkább a butikjaik előtt parkolnak velük) szinte egytől egyig mozgássérültek, amint azt a szélvédő alá csúsztatott igazolványokból egyértelműen láthatja bárki. Szegények, nehéz lehet a segélyekből úgy butikot nyitni meg drága kocsit venni, hogy mellette a város az ország egyik felkapott üdülőhelye... Nekem még itt se telik kocsira.
Szóval emberek... Ennyi erővel bárhol csinálhatnánk üdülővárost...