Reggel akar lenni...

Buszon ülök, sötét van.
A buszon néhány ember, utaznak, ahova én is. Meredten bámulnak maguk elé, ébredezni akarnak.
Én meg se próbálom.
Ők már kifelé élnek, én inkább még magamban.
Az elmúlt éjszaka valahogy nagyon más volt, valami történt, amit mindenki érzett, aki ébren volt. És most képtelen vagyok elképzelni, hogy ebből az álmos ténfergésből valaha is nappal lesz. A sötét körülvesz, az ablakon beszűrődő nyálkás hajnal alig ér el hozzám. Visszavágyom oda, ahol még Ő van, aludni, ahogy Ő.
De a busz megint kanyarodik, és megáll, nekem pedig ki kell szakadnom gondolataimból. Le kell szállnom.
Reggel akar lenni. Mást nem tehetek, hagyom...