Ma délután

Egy kislány jött és megfagyott minden mozgás.
Mindenki olvasott már róla, mindenki hallott felőle, mégse tudta senki hogy ki Ő, honnan jön és mit akar. Ellépkedett az álló emberek között időnként megérintve egyet egyet, és bár látszólag semmi nem történt, Ő továbbállt.
Később egy férfi jött nagy léptekkel, határozottan. Nem nézett se jobbra, se balra és ebből mindenki tudta, hogy a kislányért jött. De azt senki nem tudta, hogy nemcsak érte, hanem másvalakiért is. Akiért a kislány jött. Csakhogy ő egészen mást akart.
Aztán elindult minden, a hosszúra nyújtott pillanat pedig örök emléket hagyott azokban, akiket a kislány megérintett. Ők megmenekültek.
A kislány pedig értem jött. Hogy miért, azt nem tudom, nem mondta, de most a kezét fogom, és mennem kell. És boldog vagyok, hogy mehetek.

...aztán felébredtem. Ezt álmodtam ma délután.