Jean Michel Jarre:Oxygene–Live In Your Living Room
Tegnap Gr4ss jóvoltából megtekinthettem/meghallgathattam Jean Michel Jarre legújabb DVDjét, Oxygene-Live in your living room. A vélemény a mai napig érett bennem.
Annak idején sokat hallottam Az Oxygene-t, a Magnetic fields-et (még bakelitlemezen, ami a mai napig is megvan). Igazából akkoriban nem keltették fel a figyelmemet, persze maximum 10 éves lehettem. Aztán valamikor a '90-es években egyre inkább felébredt az érdeklődésem az instrumentális zenék iránt, Vangelis, Jarre, majd Oldfield jött. Az évtized végére pedig felismertem az ő művészetüket, elfogadtam és megszerettem az efféle zenét. Emlékszem, amikor a TVben láttam a barcelonai koncertet, akkor kerített a hatalmába: Nekem ezt egyszer látni kell. Sajnos a mai napig ez nem adatott meg nekem, de talán még lesz rá lehetőség.
A legnagyobb "durranás" a kínai koncert DVD megjelenése volt számomra a HD kamerákkal felvett pengeéles kép az intenzív színekkel és az 5.1-es hang, amilyet zenében még soha nem hallottam előtte. Aztán jött a teljességgel csak audió trackekből álló Aero című album, ami ha lehet -és ha leszámítjuk a video hiányát- még nagyobbat nyújtott a tökéletes hangzásával és a szuper átvezetésekkel a számok között. A Téo & Téa megjelenésével ismét újat hallhattunk, szakítva a hagyományos Jarre-hangzással teljesen új téren hallgathattuk a mestert.
És most az Oxygene–Live In Your Living Room. Az elvárások az eddigiek alapján óriási volt, alig vártam, hogy hallhassam/láthassam és ismét élvezhessem a régről ismert dallamokat. ÉS ehelyett mit kaptam? Pár lepukkant külsejű egyén tekerget mindenféle potmétereket órahosszat, sehol a kedvelt Jarre-féle látványvilág, a régi dallamok teleeffektezve szólnak, az 5.1-es hangzás pedig számomra kritikán aluli. Ha két szóval akarnám jellemezni az egészet, akkor UNALMAS és CSALÓDÁS.
Ne haragudjatok, én többet vártam...
De azért a Jarre-féle zenét továbbra is ugyanúgy szeretem, a kínai koncert a mai napig a legjobb zenei DVD amit láttam, a jövőbeni kiadásoknak pedig töretlen bizalommal nézek elébe.
Annak idején sokat hallottam Az Oxygene-t, a Magnetic fields-et (még bakelitlemezen, ami a mai napig is megvan). Igazából akkoriban nem keltették fel a figyelmemet, persze maximum 10 éves lehettem. Aztán valamikor a '90-es években egyre inkább felébredt az érdeklődésem az instrumentális zenék iránt, Vangelis, Jarre, majd Oldfield jött. Az évtized végére pedig felismertem az ő művészetüket, elfogadtam és megszerettem az efféle zenét. Emlékszem, amikor a TVben láttam a barcelonai koncertet, akkor kerített a hatalmába: Nekem ezt egyszer látni kell. Sajnos a mai napig ez nem adatott meg nekem, de talán még lesz rá lehetőség.
A legnagyobb "durranás" a kínai koncert DVD megjelenése volt számomra a HD kamerákkal felvett pengeéles kép az intenzív színekkel és az 5.1-es hang, amilyet zenében még soha nem hallottam előtte. Aztán jött a teljességgel csak audió trackekből álló Aero című album, ami ha lehet -és ha leszámítjuk a video hiányát- még nagyobbat nyújtott a tökéletes hangzásával és a szuper átvezetésekkel a számok között. A Téo & Téa megjelenésével ismét újat hallhattunk, szakítva a hagyományos Jarre-hangzással teljesen új téren hallgathattuk a mestert.
És most az Oxygene–Live In Your Living Room. Az elvárások az eddigiek alapján óriási volt, alig vártam, hogy hallhassam/láthassam és ismét élvezhessem a régről ismert dallamokat. ÉS ehelyett mit kaptam? Pár lepukkant külsejű egyén tekerget mindenféle potmétereket órahosszat, sehol a kedvelt Jarre-féle látványvilág, a régi dallamok teleeffektezve szólnak, az 5.1-es hangzás pedig számomra kritikán aluli. Ha két szóval akarnám jellemezni az egészet, akkor UNALMAS és CSALÓDÁS.
Ne haragudjatok, én többet vártam...
De azért a Jarre-féle zenét továbbra is ugyanúgy szeretem, a kínai koncert a mai napig a legjobb zenei DVD amit láttam, a jövőbeni kiadásoknak pedig töretlen bizalommal nézek elébe.
Címkék: Elmélkedés, Video, Zenemuzsika
posted by NilsCo at 22:27
3 Comments:
ne haragudj mégis mit vársz ettől?
Jarre élőben lejátszotta az azlbumot, kiadta és azért az a címe ami.
Naná hogy tesz bele plusz effekteket, plusz kiegészítéseket!
Hát az 5.1 pedig...asszem nem Jarre hibája...
Szia,
nekem viszont konnyeket csalt a szemembe, hogy milyen szepen felujitottak az eredeti hangszereket. Jarre meg az a generacio, akinek egy-egy hangszert sajat maganak kellett megepitenie, ezert kulonosen nagy ertek ez a felvetel. Egyes futamokon megszolalo hangokon (a tobbi koncertfelvetellel ellentetben) hallani, hogy ez bizony az eredeti szintivel keszult. 5.1-et ne is varj, korhu volt a reprodukcio. Becsuletes sztereo rendszeren nagyon jol szolal meg. Akkori technikakban meg nem volt idoszinkron, ezert a zeneszek folyamatos kontaktusban vannak (zeneileg es vizualisan is), mint egy jazz egyuttesben.
Akik esetleg nem lattak, felkaphatjak a fejuket - Jarre nem egyedul zenel? Nem, a korai analog cuccok egyideju megszolaltasahoz annyi eszkoz egyideju kezelese szukseges, ahany futam van, mivel meg a szekvenszert nem talaltak fol. A studiolemez elkeszultekor bizonyosan egymas utan jatszotta fel a parhuzamos trackekre a zenet Jarre, de itt most egyszerre kell szolnia a hangszereknek, ezert tobb zenesz bevonasa szukseges.
Aki látta a 16 évvel ezelőtti koncertjét a Népstadionban, vagy a BS-beli koncertjén (és én ott voltam) annak ez a koncert nagy csalódás volt. Kifelé menet nem kevés ember zsörtölődött, mivel nem ezt várták. Egy dolgot lehet benne nagyra értékelni: a kétkezi munkát, amivel előcsalták a hangokat a régi hangszerekből. (A hangosítás egyébként hagy kívánnivalót maga után) Szóval ennyi pénzért Jean-Michel képes volt nettó egy órát zenélni: szerintem ez kicseszés az emberekkel.
Megjegyzés küldése
<< Home