Hazaugrottam

Az idei leghosszabb nyaralásom négy napja végetért, bejártuk "Tolnát- Baranyát" (najó, Vas(a?)t, Győr-Moson-Sopront és Zalát). CsaZo"né"-vel, CsaZoval látogatást tettünk Kőszegen, Szombathelyen, Jákon, Nagycenken, és a Somló tetején is (nem éppen ebben a sorrendben).

Kőszegszerdahely volt a bázis, itt hajtottuk álomra fejünket mindhárom alkalommal, egy családnál, akik a házuk hátsó részét adják ki azoknak, akik erre igényt tartanak. Innen kiindulva többször ellátogattunk a Kőszegi-hegységbe. Elsőként a Hétforráshoz (ami nyolc, a nyolcadik kis forrást elneveztük Kukának). Emlékszem, lehettem vagy alsó tagozatos kisiskolás, amikor osztálykirándulás keretében egy sereg határőrrel megrakodva tudtuk csak a forrásokat a vasfüggönyön keresztül megközelíteni, most meg az akkori laktanyájuk egy jó nagy rakás düledezés, a szomszédban (még) állva csúfoskodik a 'la magyar turizmus.

A határőrlaktanya lépcsőháza ma.

Innen irány föl az Ó-házhoz, körbekémlelve több tíz kilométerekre el lehet látni. Aztán navigációs problémák miatt vissza a forrásokhoz, majd kocsival vissza Kőszegre. Másnap Szombathely (az Iseumot ne keressétek, lebontották, mert a területen régészeti feltárás van, majd utána visszakerül), utána megint Kőszeg.
Innen elmentünk a Szent Vid kápolnához, majd az Írott-kőn esteledett ránk . Harmadik napunkon Meglátogattuk a Legnagyobb Magyar Széchenyi István sírját és kastélyát Nagycenken, majd a zuhogó esőben felmásztunk a tűztoronyba Sopronban. Hazafelé benéztünk Jákra, megmásztuk a Somlót, megnéztük a várat.

Írott-kő, balra Ausztria, jobbra Magyarország

Holnap megint menet lesz, Csodabogyó barlang, Balatonederics.