A pusztítás borzalmai

A robbanás hangja fülsüketítő erővel dübörgött végig a felszínen, ereje mindent szanaszét repített. Az új rakéta tesztje tökéletes alapossággal formálta át a tájat. Mindent elektronikus alkatrészek borítottak, a szél fel-felkapott néhány papírlapot, balra egy elhajított vasúti kocsi alig kivehető körvonalai látszottak. Poharak, flakonok, üvegcsék az asztalon, egy hűtőgép jobbra, mind egy félbeszakadt élet nyomai. A teret egy kamera kiégett szeme figyelte immáron vakon, az égen egy űrhajó zúgott át. Előttünk egy eszköz hever, rajta a felirat: „Repülés előtt eltávolítandó”. Nincs már, aki eltávolítsa, nincs már repülés sem. Csak egy szám, 27.0. Ennyi maradt csupán.

Az év 2010.
Közeleg az idő, amikor új fejezetnek kell kezdődnie, amikor számítógépünk ismét elindul, és elővesszük a billentyűzetet, hogy újra magunkénak tudhassuk az irányítást. Kezünkben a lehetőség.
Újra rendet kell rakni...