Nna, emberek, tekinteteket lefelé fordítani, ott van a billentyűzet. Ma szembeszálltam vele, szétszereltem, kitakarítottam. Komolyan, a kakaóálló csodadolgokhoz képest ez itt maga volt az élet bölcsője. Olyan létformák bukkantak elő belőle, amik épp hogy szavazati jogokat nem követeltek maguknak. Arról ne is beszéljünk, ha kések pár napot, akkor már talán a tüzet is feltalálja a benne rejtező kis civilizáció. Volt benne biz, meg baz, meg máig is harcoló német alakulat (közvetlenül a pattintott kőeszközök mellett). Három parókányi haj, meg mindenféle azonosít(hat)atlan dolog. Tanultam belőle, ez nem kerülhető el, néha ki kell pucolni a billentyűzetet.
És most hajoljatok közelebb hozzá. Látni valamit? Pizza? Süti? Száraz kóla? Fél disznó? Szaga van? Szánjatok rá kis időt, ha már annyit nyomkodjátok, akkor szabjunk gátat a kosztól puhán kattyanó gomboknak (nem, az enyém nem ilyen volt, de attól még tényleg meredek).
Hujjhujj, hajrá!
Címkék: Egyéni szoc. prob., Elmélkedés