Egy korszak végének kezdete

Az Atlantis ma szállt le utoljára, földhöz ragasztották elsőként a három űrrepülő közül.

Egy jó nap

Nna kérem, a vasárnap végre olyannak sikerült, amilyen napot már régóta vártam, de az utóbbi hetek esős időjárása mindig keresztbe tett neki.

Jószomszédi-családi grillezős összejövetel volt az udvaron (igen, bár a városszéli zöldben levő, de mégiscsak lakótelepi ház udvarán). Sok jó beszélgetés, mégtöbb lazulás, játék Frodóékkal, és végre az évben először lehetőségem volt sütögetni. 10 pont.

Este pedig baráti "elveszést" rendeztünk, este nekiindultunk az újudvari TV torony melletti erdőségnek. Fejlámpák bekapcs, és meg sem álltunk az egykori sípályáig, ahol élveztük a csendet, a jó levegőt. Aztán mivel tele voltunk lámpákkal, nekiálltunk kiélni kreativitásunkat fényírás témában.

Éjszaka hazaérve erről a napról nem kellett elringatni.

Új mánia: Monster Ripper

Magyarországon is megjelent az eddig csak logojukból/reklámjukból ismert motorsportot erősen támogató Monster Energy pár változata, nevezetesen három: Zöld - Monster Energy (a klasszikus), Kék - Monster Lo-Carb (buborékmentes, hogy mire jó),  Sárga - Monster Ripper (50% gyümölcslével).

Természetesen - mert szeretem a gumibogyó szörpöket - ki lettek próbálva és a sárga változatnál azt kellett mondanom: "Ez az!" Új kedvenc lépett színre, az én szám íze szerinti összeállítás érkezett. Alma + passiógyümölcs + ananász + guava + az alap energiaital-íz = Ripper

Talán majd még jön az Assault, Khaos, MIXXD, a Nitrous változatok, meg a többi kismillió fajta is. Állok elébe.

Szocialista Járműipar Gyöngyszemei 2010

Mint ahogy már emlegettem tegnap részt vettünk Budapesten a Szocialista Járműipar Gyöngyszemei kiállításon. Reggel 1/4 6-kor volt a gyülekező, aztán az öt járgánnyal nekivágtunk. Valahogy furcsa volt az érzés, hogy útközben gyakran integettek, villogtattak nekünk, valószínű, hogy a két Skoda és a három Lada szemet szúrt azoknak, akik kicsit is értékelik az ilyesmit.

Úton

Pestre érkezvén Orsy barátom szekere nekikezdett durrogni, puffogni, eregette a füstöt bőven, aztán egyszercsak megadta magát. Szerencsére az elromlás-esélyes alkatrészekből felkészültünk, így a hibát elhárítva csatlakozni tudott hozzánk a Közlekedési Múzeum parkolójában. Kérem, itt aztán tényleg úgy érezhette magát az ember, mintha pár évet visszarepült volna, tömve volt minden Wartburgokkal, Trabantokkal, Moszkvicsokkal, Ladákkal, Volgákkal, és bár bekeveredett pár nem ex-szoci gépcsoda is, de a hangulatot nem rontották.

Szépen, sorban

Jó volt látni, hogy a mások számára annyira lebecsült régebbi járgányokból nem egyet őriznek olyan állapotban, ami még egy 2-3 éves mostani autónak is becsületére válna. Különlegességnek számítottak például egy jobbkormányos angol rendszámú Lada 1200-es, Trabant limuzin, Volga kombi, valamint házilag átalakított az eredetihez már egyre kevésbé, de részleteiben könnyen felismerhető változatok.

Trabancer

Amikor limuzinról van szó, akkor nem ilyenre gondolsz

"Zúg a Volga"

Jobbkormány, bőrbevonatú tető, mph a kilométerórán, rendszám is gyanús

Mindent egybevetve a kiállítás méltó találkahelye azoknak, akik szeretik a régi típusokat, akik még ma is megnéznek egy-egy olyan gépet, amikkel régen tele voltak az utak, de mára már kikoptak. Ők még mindig becsülik őket.