Lassuljunk le, csendesedjünk el, húzódjunk közelebb egymáshoz és élvezzük azt, ami emberré tesz minket. Engedjük magunk közé a szeretetet! Boldog Karácsonyt kívánok MINDENKINEK!
"- Maga fog beszélni. - Nem tudok. - Kell! Ez az egyetlen reményünk! - Remény... Sajnálom, de nem akarok császár lenni. Nem nekem való. Nem akarok uralkodni,nem akarok senkit leigázni. Segíteni szeretnék mindenkin,ha lehet,zsidón, árján, feketén és fehéren. Mindnyájan segíteni akarunk egymáson. Ilyen az ember. Embertársunk boldogsága éltet, nem a nyomorúsága. Nem akarjuk gyűlölni, megvetni egymást. Mindenkinek jut hely ezen a világon. Elég gazdag az anyaföld, eltart mindnyájunkat. Szabad és csodálatos lehetne az élet útja, de az utat eltévesztettük. Kapzsiság mérgezi az ember lelkét, gyűlöletbe rekeszti a világot, nyomorúságba és vérontásba masíroztat bennünket. Robogunk, repülünk, mégis kalodába zárjuk magunkat. A gépek, a bőség korszakában még mindig szűkölködünk. A tudás cinizmussá vált, értelmünk rideg, szívtelen. Túl sokat gondolkozunk, és túl keveset érzünk. A gépesítés mellé emberség kellene. A bölcsesség mellé kedvesség és jóság. Ha ez nincs, könyörtelen lesz az élet, és mindennek vége. A repülőgép és a rádió közelebb hozott bennünket egymáshoz. Valójában ezek is az emberi jóságot hirdetik, az egyetemes testvériséget, mindnyájunk egységét. Most is eljut a hangom sokmillió emberhez szerte a világon, sokmillió kétségbeesett férfihoz, asszonyhoz és gyermekhez, a kegyetlen rabtartó rendszer áldozataihoz. Ha meghallják a hangomat, ezt kiáltom nekik: Ne veszítsétek el a reményt! A ránk szakadt szenvedés a kapzsiság múló uralma, azoknak a kapálózása, akik félnek az emberi haladás útjától. A gyűlölség elmúlik, a diktátorok meghalnak, a néptől bitorolt hatalmuk visszaszáll a népre. Amíg az ember halandó, a szabadság nem pusztulhat el. Katonák! Ne szolgáljátok a szörnyeteget, mert megvet, rabszolgává tesz, béklyóba ver, megköti az életet, előírja, mit tegyetek, mit gondoljatok, és mit érezzetek! Fegyelmez, éheztet, csordaként bánik veletek, ágyútölteléknek használ. Ne szolgáljatok embertelen embert, gépagyú, gépszívű gépembert! Nem vagytok gépek! Emberek vagytok! Emberek, szívetekben az emberiség szeretete! Ne gyűlöljetek! Csak az gyűlöl, akinek nem jut szeretet, akiben nincs szeretet és emberség! Katonák! Ne harcoljatok rabszolgarendszerért! A szabadságért harcoljatok! Meg van írva Lukács evangéliumának 17. fejezetében, hogy Isten országa tibennetek van, nem egy emberben, vagy az emberek egy csoportjában, hanem minden emberben! Tibennetek! Nektek, a népnek megvan a hatalma, hogy gépeket alkosson, hogy boldogságot teremtsen! Hogy az életet széppé és szabaddá tegyétek, csodálatos kalanddá varázsoljátok. Használjátok hát a demokrácia nevében ezt a hatalmat: Egyesüljünk valamennyien, harcoljunk az új világért, amelyben az ember dolgozhat, amely a fiatalnak jövőt, az idősnek biztonságot ad. A szörnyetegek is ilyeneket ígértek, amikor hatalomra kerültek. Hazudnak! Nem tartják be az ígéreteiket. Soha nem is teszik! A diktátor maga szabad, de a nép rabszolga. Azért küzdünk most, hogy felszabadítsuk a világot, ledöntsük a nemzeti határokat, megszabaduljunk a kapzsiságtól, a gyűlölettől és a türelmetlenségtől. Harcoljunk az értelem világáért, azért a világért, ahol a tudomány és a haladás mindnyájunk boldogságához vezet! Katonák! A demokrácia nevében egyesüljünk!"
Csak akarni kellene, és tenni érte... Nem a TV-t bámulva lezülleszteni magunkat birkává, aki elhisz mindent, amit öntenek rá, saját gondolata nincs és irányítható...
Ma van a napja, hogy Igor kigördül. Összerakjuk hipp-hopp, és újra régi pompájában uralhatja az utakat. Na persze két hét múlva (addigra csontkemény lesz a festés) még át kell esnie egy polírozáson, de aztán tényleg ragyogni fog, mint a tücsök p*cse.
Tegnap hajnalban 5 órakor látta meg a holdvilágot Csalló Zolika, barátom elsőszülött fia. Sok boldogságot, egészséget, hosszú életet a picinek! Este a legkedvesebb barátokkal hatalmas vígasságot tartottunk, ünnepeltünk hajnalig. A legifjabbat és anyukáját várjuk haza.
Igor sebei beforrtak, gittelve- csiszolva csöndben várja a festést. A szükséges alkatrészeket ma leszállítottuk, innentől minden a mester és a sors kezében van, a következő látogatás már az utolsó simításokról fog szólni. De az már a mi feladatunk.
